Lassan a legmodernebb technológiák segítségével elérkezünk abba a korszakba, hogy a sci-fikben látott eszközök már a való életben is elérhetőek lesznek a fogyasztók számára. Gondoljunk csak a titkos ügynök napszemüvegre, amelyet annyiszor viseltek már a filmvásznon. Az a szemüveg pedig tényleg mindent tudott: meg tudta mondani az adott személyről, hogy milyen magas, büntetlen előéletű-e sőt, néhány elnagyolt változatban még azt is, hogy hogyan görbül a DNS-e.
Igaz a legutolsó ponttól a való világban még messze vagyunk, azonban egy amerikai találmány segítségével nemcsak a látásunk válhat 10/10-essé, de új mondhatni szuperképességekre is szert tehetünk egy szempillantás alatt.
Ehhez pedig nem is kell más, mint egy Mojo lencse! A Mojo lencse készítőinek ugyan első sorban az volt a céljuk, hogy azokat az embereket segítség, akik nem látnak jól és már a szemüveg sem segít rajtuk. Azonban az alapítók később elkezdtek azon morfondírozni, hogy mi lenne ha nemcsak „20/20-as látást” biztosítanának ezzel a bionikus lencsével a vásárlóknak, ezen felül megpróbálnának még többet nyújtani. Így jött létre a Mojo, amely a kontaktlencséhez hasonlóan épül fel. Ugyanúgy kell a szem felszínére helyezni, azonban a lencsében van egy kijelző, ami kisebb mint egy porszem. A kijelző (amely már az első használatnál sem zavarja a szemet, olyan érzést kelt, mintha egy normális kontaktlencsét hordana az illető) a maga 70.000 pixelével szinte bármit képes megjeleníteni. A tesztelők mégis első körben egy Einstein képet kaptak (igen, amelyen kinyújtja a nyelvét).
A lencsében található porszemnyi felület pont a retina előtt helyezkedik, éppen ezért a fényt egy olyan területre tudja irányítani, ami a retina hátsó felén helyezkedik el. Ugyanis ez a picike terület az, amelynek segítségével sokkal élesebben láthatjuk a magunk előtt lévő tárgyakat. Ez a terület csupán 4-5%-át teszi ki magának a retinának, azonban a legtöbb idegvégződés ide fut be. Éppen ezért választották ezt a területet a Mojo készítői, mivel itt történik a leggyorsabban az észlelés illetve nem kell annyi fény sem magához a folyamathoz, így akár rossz látási viszonyok közben is tud működni a lencse.
Na de mégis mire lehet használni? Nos a tesztalanyok legtöbbször az időjárás megtekintésére (hány fok van, milyen a légsűrűség satöbbi) illetve az idő figyelésére használták. De ezen kívül még számos dologban hasznosnak bizonyult ez a bionikus lencse, azonban ezek voltak a leggyakoribb feladatai. De nagyon extrém eseteket is elképzelhetünk ahol például megjelenik a szemünk előtt a számunkra rendelt taxi típusa és rendszámtáblája így pedig könnyebben meg tudjuk azt találni a reptéren és így például nem kell folyton a telefonunkat bámulnunk. Azonban nem csak a feladatokból látszik, hogy felhasználóbarát lencsét alkottak. A technológia megköveteli, hogy mindenkinek a saját szemére készült lencsét hordjon, így azoknak akik majd a jövőben be szeretnének szerezni maguknak egyet el kell menniük egy szemészhez, aki minden szükséges mérést elvégez. Ezután az adatokat elküldi az amerikai gyárnak, akik megalkotják a személyreszabott lencsét!
Ez mind szép és jó viszont egy dolog aggasztó lehet a leendő felhasználók számára, méghozzá az, hogy az általuk összegyűjtött adatokat a cég nem fogja tovább adni másoknak, akik kifejezetten személyre szabott hirdetésekkel fogják bombázni a lencse viselőit. De erre is találtak megoldást az alkotók, akik szerint a lencse az arcok és nevek kivételével semmilyen más adatot és információt nem fog megőrizni ezzel is biztosítva azt, hogy használó teljes biztonságban legyenek a rájuk leselkedő hirdetésektől.